blog

Lund szerelmese lettem! A város, ami elég nagy, de elég kicsi, hogy ne érezze magát az ember elveszettnek és magányosnak. Minden van, amire szükségünk lehet. Mozi, szinház, koncertek, nyüzsgés. A kedves kis hangulatos boltocskák mellett ott állnak a centrumban a nagy ruhaboltok üzletei is.

Régi, varázslatos házak mindenhol. Mintha egy-két évszázadot visszaugrana az ember az időben. Nem beszélve az emberekről, akik itt élnek. Mindenki szereti Lundot, mindenki büszke városára, aki itt nőtt fel. A városra ami meg tudta őrizni „nagyságát” Malmö mellett mely minden szempontból nagyobb mint Lund, és mégis itt van ez a kis ékszerdoboz él, s gyorsabban fejlődik mint Malmö maga.

Vajon hogyan? Talán a legfontosabb az lundi egyetem, amely 40000 diákot vonz évente ebbe a Szeged nagyságú városba, s amely rengeteg szakot kinál, nem utolsósorban orvosi képzést. A tudomány maga pedig nagyvállalatokat vonz hogy újabb és újabb eljárásokat találjanak ki, s nem utolsósorban szélesitve munkaerő piacot. A titok tehát a „tudomány”, amely a több évszázados kutatásra, és tapasztalatra épül.:)

Egy kis izelitő az új otthonomból. Sajnos még nincsennek saját képeim, de úgy is részletesen be fogok számolni Lundról, majd akkor… Most pedig más tollával ékeskedem....:

Korábban már irtam arról, hogy semlegességét hangsúlyozó Svédországban, komoly antidemokratikus, szélsőjobboldali és náci mozgalmak folytak a II. Világháború, és ezt követő évtizedekben. Stieg Larsson volt ezzel elkötelezett kritikusa, rengeteg oknyomozó cikk és kutatás eredményeként megismert valós adatokat foglalta bele történeteibe, s irta meg 3 könyvét, ami nagyon gyorsan népszerűvé vált, s decemberre mindhárom film formájában elérhető lesz.

Az újságiróból 40 éves korára iróvá vált Stieg nem érhette meg könyveinek kiadását, több nyelvre való leforditását - többek között magyarra is-, 2004-ben bekövetkező halála miatt. 50 éves korában szivinfarktusban halt meg, amely feltételezhetően az állam számára kinos témák  boncolgatásának köszönhető gyakori ellenállás, adatok eltitkolása okozta stressz eredménye.

Mind a film, mind a könyv nagyon jó. Bár számomra kicsit sok lett az erőszakos bemutatása. Izgalmas, fordulatokban gazdag a történet, s ismét képet kaphatunk a svédek „sötétebb” felszin alatt megbújó rasszizmusáról is mind napjainkban, mind a múltban. Valós adatokat dolgoz fel.

Érdekes, hogy a könyv magyarul A tetovált lány cimet kapta, míg az eredeti cime „Férfiak, akik gyűlölik a nőket”. Gondolom, a magyar cimmel egyszerűbb összekapcsolni a trilógiát, s egy „egységként” tekinteni. A szereplők nagyon jók, köszönhetően a „Hétköznapi mennyország” c. filmből ismert Mikael Blomkvistnak és az újonnan feltünt Lisbeth Salandernek köszönhetően. S, ha befejeztük a könyvet, azonnal mehetünk a könyvesboltba megvásárolni a következő részt „A lány, aki a tűzzel játszik”. Ezt még én sem olvastam….

Jó szórakozást!

Ma megjelent egy cikk az egyik svéd napilapban, arról, hogy a kolumbiai FARC gerilláknál svéd gyártmányú, pontosan Saab Bofors Dynamics által gyártott fegyvereket találtak. Természetesen a cég azonnal felháborodott, hogy hogyan is kerülhettek ezek a fegyverek egy terrorista szervezet kezébe. Ők váltig állitják, hogy Venezuelának adták el megtalált sorozatszámú géppuskákat.

Hát, ő azért nem egy terrorista......az ő kezébe juthat ilyen fegyver....

Igen kényes kérdés ez, főleg egy magát semlegesnek beállitott országnak. Sajnos ez már mindenki által tudott, hogy a II. Világháború idején Svédország mindkét félnek adott el fegyvert, s ebből gazdagodott meg, s nem beszélve az ország 40-50-es évekbeli jobboldali beállitottságáról.

Persze bárhonnan kerülhetett a terroristákhoz a fegyver, de azért ez az eset mégiscsak felkavarta a kedélyeket, s eszünkbe juttathatja, hogy egy nagymúltú fegyvergyártó és -eladó országban élünk, ahol minden a demokráciáról és a békéről szól.

Tavaly óta Svédországban receptre fel lehet irni a testmozgást. Külön receptforma is van rá, amiben bejelölheti az orvos, hogy mennyi, milyen gyakori mozgást javasol. A kontroll pedig egy újonnan megnyitott ambulancia végzi, na ezt még nem tudom, hogy vajon, hogyan dolgozhatnak.

Szerintem az ötlet nagyon jó, s most nem szeretnék ódákat zengeni a futás, úszás stb. pozitiv hatásáról a szivbetegségekben, és nem utolsósorban a pszichiátriai problémákban, de bár még egyszer sem irtam fel, de be fogom vezetni a munkámban. Szerencsére az átlag svéd sportol valamit, de legalábbis hetente többször kimegy és sétál az erdőben, s az utóbbi hónapokban, gondolom a nyári időjárásnak köszönhetően rengeteg embert lehet látni, ahogy futnak a tó körül, s ha az egészségükről van szó, nyitottak, s képesek változtatni. Természetesen itt is vannak kivételek.

Aki Lübeckben jár, nem hagyhatja ki az 1809-ben alapitott Niederegger szalon a marcipánjaival, mert Lübeck a marcipán fővárosa. Hogy a marcipán miként kezdte szédületes lübecki pályáját, a múlt ködébe vész, de vannak róla történetek. A marcipán, ami őrölt mandula, cukor és rózsavíz megfelelő keveréke, keletről indult, szultánok csemegéje volt. A keresztes háborúk alatt lovagokon és kereskedőkön keresztül eljutott Spanyolországba, Portugáliába, Velencébe, ahol ismét csak az uralkodók asztalán volt található, mert nagybani készítéséhez még nem volt elég cukor. Kolumbusz azonban felfedezte Amerikát és ezzel együtt az Új Világ terményeit is, melyeket hazavitt Európába, többek között a cukornádat is. Ennek következtében az európai cukrászat fellendült, vele a marcipángyártás is, bár ez utóbbi nem ment gyorsan, a marcipánt eleinte csak patikában lehetett kapni.

A marcipán üzlet, ahogy több, mint egy évszázada külsejét megőrizve áll.

Lübeckbe a marcipán valószínű Velencéből került, és egyszer megmentette a város életét: több száz évvel ezelőtt Lübecket ellenséges erők kerítették be, már minden élelem elfogyott a cukron és a mandulán kívül. Ekkor az ostromlottak marcipánt készítettek, amivel túlélték a nehéz napokat.

Ki ne ismerné fel lübecki marcipánt.

Az üzletben nemcsak száznál több fajta marcipánt lehet vásárolni, hanem a kávézónak kialakitott részben kávét, sütit, teát lehet fogyasztani. Hihetetlen élmény bolyongani az édességfalak között, de veszélyes is….

Amikor először hallottam a kifejezést, az jutott azonnal az eszembe, hogy akkor vajon mi lehet az aktiv ház. Hiszen ha van passziv, kell lennie aktivnak is. Kacsalábon forgó? Hogy miért is irok erről? Mert kedves kis városunkban, ráadásul a Pszichiátriai Klinikával szemben, ahol dolgozom, épitik Svédország első passziv házát. A passzívház (németül Passivhaus) a világ több országában az energiatakarékos épületekre alkalmazott német minősítési rendszer. Definiciója, mert hogy az is van neki: „A passzívház olyan épület, amelyben a kényelmes hőmérsékletet biztosítása megoldható kizárólag a levegő frissentartásához, megmozgatott légtömeg utánfűtésével vagy utánhűtésével, további levegő visszaforgatása nélkül."Vagyis, nincs fűtőtest a lakásban....

Szóval, ők azok....

Nem is tudom. Azért itt Svédországban nem költöznék be egy házba, aminek nincs rendes fűtése. Előnyei közé sorolják: kellemes hőérzet, egész évben friss levegő minden lakóhelyiségben, extra kevés fűtési költség, környezetvédelem. De vajon tényleg hideg lehet????? Végül is van jéghotel is...:))))

Senki sem olvasta az utolsó bejegyzést, amit meg is értek, mert hosszúra sikeredett, ráadásul otthon nem is elérhető a film amiről irtam. Na, mindegy, akkor külön megirom röviden, hogy mi is az amire fel akartam hivni a figyelmet. 1976-ig Svédországban élt egy törvény a kényszersterilizálásról, s 1934-1976 között 60000 embert fosztottak meg nemzőképességüktől. Ismétlem magam, hogy nem kritizálni akarom az országot, mert nekünk sem kell messzira menni néhány kemény szóért, de akkor is, ez megtörtént.